Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GUBBASZTÓK

2019.11.30

GUBBASZTÓK

Zuhog az eső, hideg is van már, 
ablakon kitekintve, figyelem azt hát, 
hogy szürke és fekete, varjak azt teszik, 
villanypóznán, faágakon, gubbasztanak itt!

Erős a tolluk, vizet elvezet, 
mégis ők többen, egyszerre teszik meg, 
összebújva várnak, jobb idő jöjjön, 
életükbe, kicsi változás dőljön!

Tegnap én éreztem, ki is mondtam azt, 
nem volt kedvem semmihez, mit tenni akartam, 
lelkem az gubbasztott, idő az szállt,
épkézláb gondolat, nem látogatott már!

Én is csak vártam, nem tudom mire, 
talán a jobb kedvre, hogy látogasson meg?
- történjék valami, ami felráz?
időm az elszállt, bambultam már!

Másnapra elmúlt, tetterő jött, 
túl vagyok rajta, semmi nem gyötör, 
talán a cél, pontosan az volt, 
átgubbasztott napon, lelkem az "sztrájkolt"!

Biztos, hogy te is, voltál már így, 
úgy érezted téged, semmi sem vidít, 
lelkileg leültél, gubbasztva vártál, 
túljutva ezen, "talpra" te másztál!

Megpihenés, hidd el, mindig csak jót tesz,
tudatalatti szinten, tisztulva élsz meg, 
mire nincs szükség, "elmegy" ez úton már, 
ilyenkor lelked, "stopp"-ot kíván!

Fontos csak az, arra hát figyelj, 
ne gubbassz napokig, aktívan tedd, 
összeszedve magadat, szívedet tárjad, 
éljél te bátran, így áramlás vár majd!

S ha te ebbe újra, bele hát lépsz, 
életed tied, s boldog leszel még!