Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FELHŐTLEN ÉGBOLT

2018.11.16


FELHŐTLEN ÉGBOLT

Felhőtlen égbolt alatt, én most járok, 
látóhatár szélén, narancssáv vár ott, 
Nap nagyapa, felkelni készül,
madarak hallgatnak, a csend megül!

Tegnap én kaptam, üzenetet megint, 
koncentrálj szolgálatra, a többit ránk csak bízd, 
tanítsd a népet, kicsit és nagyot, 
teljes figyelmeddel, legyél velük ott!

Futott az agyamon, ez éppen át, 
valóban közszolga, vagyok én már, 
de mindig, ki népnek szolgálja javát, 
elmondhatja ezt, ha jól figyel hát!

Mert szolgálni szívből, csak is úgy lehet, 
ha minden figyelmeddel, és tudással teszed, 
nem bénít félelem, s befolyással nem bír, 
feletted senki, ki hatalmat most bír!

Lehetsz te katona, tűzoltó vagy más, 
tanár és orvos, utcaseprő már, 
rendőr vagy ápoló, csak is te tudod,
mi az a feladat, mit választottál ott!

A lényeg a fontos, dolgod úgy tegyed, 
ne szennyezd lelkedet, tiszta égbolt legyen, 
trehányság, korrupció, rajtad ne üljön, 
bátorság, kiállás, utadba kerüljön!

Mert az a seprő, ki az utcákon jár,
kiüríti szemetest, majd gyorsan tovább áll, 
miközben szeméthegy járdán, bokáig ér, 
nos, hát ő ocsmányul "szolgál," most épp!

Járművön az ellenőr, jegyet azt elkér, 
de csak a világos bőrűvel, nem henyél, 
ki sötétebb etnikum, békén azt hagyja, 
félelemmel szemében, kerüli gyakran!

Ő sem áll topon, szolgálat közben, 
s hivatalnok, ki telefonál éppen, 
műköröm színéről, csacsogva teszi,
rajtunk a kabát, meg izzasztva bír!

Hogy ha te szolgálsz, tegyed te úgy, 
emberek arcára, mosolyt azt húzz!