Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BUMFORDI

2019.06.19

BUMFORDI

Felkelő nappal, szemben én jártam, 
eső után volt már, kicsit én fáztam 
tettem a szokásos, körutamat hát, 
belülről gondolatom, szélsebesen járt!

Köszöntöttem mindenkit, ki "túlvilágon" ott van, 
hívtam én őket, segítsenek mostan, 
gondjaim szépen, oldódjanak éppen, 
ne legyen "teher", többé már nékem!

Vizes volt minden, egyedül jártam, 
korán volt megint, senkit sem láttam, 
kerestem kutyámat, sehol nem láttam, 
sík terepen pásztáztam, jól eltűnt, vártam!

Majd pillantottam éppen, domboldalra én, 
ott szaglászott "kincsem", fedeztem fel épp, 
hívtam őt persze, de emlék az szállt, 
oly finom volt tegnap, a hársfa illat már!

Kerestem hársfát, lelkesen tettem,
szaglászni éppen, megjött a kedvem, 
de lendületem nagy volt, dőltem én ágra,
lombkorona "ajándéka", utolért máma!

Reggeli mosakodás, így történt meg, 
rengeteg esővíz, ébresztett fel, 
mert arcomra, ruhámra, rácsurgott éppen, 
sírjak vagy nevessek, míg hazafelé lépek?

De napsugár újra, szemembe vetült, 
mérgem az párolgott, nevettem belül, 
reggeli "uszoda", részem az így lett, 
bumfordi módon, ahogy én léptem!

Néha, ha "ajándék", ez úton elér, 
köszönjed szépen, mert élményként él!