Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ABLAK

2019.11.07

AZ ABLAK

Megható történetet, leírom neked,
emlékedben ott legyen, s elő te vegyed, 
ha életed úgy fordul, szükséged van rá, 
ebből te erőt, gyorsan meríts hát!

Volt két beteg ember, feküdtek csak ott, 
kórházi kezelést, mindegyik kapott, 
egyik az ablak mellett, feküdt ő hát, 
másik a terem közepén, csak plafonig lát!

Ablaknál fekvő, minden nap felült, 
nézte az ablakot, s mesélt rendületlenül, 
kinézve mit lát, s mi történik ottan, 
"tudja" a másik, élet pereg mostan!

Középen fekvő, elképzelt mindent, 
amit csak hallott, az ablak felől jövet, 
gyönyörű parkot, kacsákat tavon, 
párosával úszkáló, hattyúkat ott!

Színpompás virágot, szerelmeseket, 
vidáman játszó gyermekeket, 
kék eget, lágy szellőt, felhőket is, 
napsütést, színeket, mely csak vidít!

Majálist, táncoló tömeget hát, 
életben ez tartotta, sok napon át, 
egy reggel azonban, csend borított mindent, 
mesélő partnere, az éjjel "átment!"

S mikor ő tehette, azt az ágyat kérte, 
ő is az életre, rátekintsen szépen, 
döbbenete nagy volt, mert az az ablak, 
tűzfalra nézve, semmit sem adhat!

Nővér az mesélte, hogy ki ott feküdt,
parkot azt nem látott, szeme nem teljesült, 
vak volt ő végig, s azért mesélt hát, 
hogy őt tartsa életben, s gyógyuljon már!

Önzetlen bátorítás, erőt így adott, 
másokkal megosztott derű, erősített ott,
elhangzott dolgok, pénzért nem vehetők, 
mégis ki mondta, gazdag volt ő!

Számold meg te is, mitől vagy gazdag, 
melyet nem is pénzért, vettél meg az nap, 
s tudjad te nagyon, minden nap ajándék, 
becsüljed ezért, ne pazarold el épp!

Benned élő gazdagságod, te is hát osszad, 
örömöt másnak, szerényen adjad!